Célszerű lenne egy rövid bemutatkozással kezdeni. Már csak azért is, mert néha még nekem sem sikerül fél perc alatt összeszedni, hogy ki, merre és hány méter szerény "kis" családunkban. :)
A hagyományos családmodell (nukleáris vagy mifene- köszönjük, KHZS) a Nagy Gyula utca 6-ban látszik megdőlni, immár jó pár éve. Nálunk ugyanis míg az emberi faj 2 személyben, addig a négylábú népesség 9, illetve alkalomadtán +1,2 főben képviselteti magát.
-Szerencsétlen, bogaras, állatmániás, óriűsi szívű szomszédok...- gondolhatják a melletünk lévő házakban lakók, valamint az összes ismerősünk :)
A történetünk 1996. telén kezdődött - amikoris ideköltöztünk a Mátra aljának legleglegszebb településére, Gyöngyössolymosra- azzal, hogy egyszercsak édesanyám munkába indulás előtt, hajnal 6 óra tájban, kissé álmos lelkiállapotban egy naaagy, cirmos cicával volt kénytelen szembenézni a bejárati ajtó előtti lábtörlőn. És mint lelkiismeretes családanya, még egy kis tejjel is megkínálta az arrajárót. Itt rontott el mindent. Itt dőlt meg a "nekünk csak egy kutyánk van" - elméletünk. Szindi ugyanis - a dalmatánk, aki egy évvel azelőtt egy téli reggelen, az oviba tartó utunkon döntött úgy, hogy apa lábára ül inkább a fagyos járda helyett, kapott maga mellé egy - mint utóbb kiderült- anyacicát, Micikét.
És ezzel megp

ecsételődött a sorsunk. Kutyák, cicák sorra váltották és váltják egymást nálunk mind a mai napig. Hol kevesebben, hol többen, de kutyák, macskák és egyéb kistestű rágcsálók mindig színesítik a mindennapjainkat. Így tehát, hét éves koromtól, kihasználva a kertes ház adta lehetőségeket, családunkban nem csak két, de négylábú tagokat is regisztrálhatjuk. (Sőt, manapság már meghaladják a kétlábúak létszámát).
Nem mondhatom, hogy unatkoznánk. Mindez viszont, az előforduló veszekedések, elejtett hangos szavak ellenére sem teher, sőt, el sem tudnánk már képzelni ezt a nagy házat nélkülük. Már csak nézni, megfigyelni őket is felér egy képzeletbeli tanulmányi úttal. :) Lennének ötleteim, hogy kiknek javasolnám, hoigy akár cska egy 10 percig is figyelje úgy a kutyák vagy macskák viselkedését (amikor nem alszanak, persze), hogy nem avatkozik bele. Róluk és egyszerre saját magunkról is sokkal többet megtudhatunk, ha észrevesszük, hogy nem csak irányítani, utasítani lehet őket, hanem hagyni, hogy a saját ösztöneik által cselekedjenek.
Nézzük csak meg, hogy kikről is van tulajdonképpen szó?!

Tovább a képtárhoz